Sugár
Reflektorfényben fürdik. Elveszett platinát keresve mereng a
múlt ködfoltos árnyain.
S reflektorfényben fürödve nem látja, hogy senki nincs, ki észrevenné, hogy a smink mögött,
a vakolat rohad. S penészes semmiségek között lassan a belső eltűnik. S csak az álarc marad.
Reflektorfényben fürdik. Fuldokolva, kapkodva segítségért kiáltana, de hangját elnyeli a végtelen táj.
S reflektorfényben fürödve szenved, s a tömeg azt hiszi, e tusa szintén a színjáték része,
és várják, hogy mikor lesz vége. S a fojtogató, reszkető arcot élete legnagyobb szerepének látják.
Sötétben remeg. Itt maradt ő, lehullt az álarc. S megszűnt minden maszk, s az enigma, a misztikum elhagyta,
mint hűtlen gyermekét, a legrosszabb anya. S ott maradt ő, egyedül, pőrén, csupaszon, giccs nélkül.
S életében először döbbent rá, hogy az egész életét színházban játszotta el, de a valóság ennél sokkal de sokkal nagyobb színpad.
S reflektorfényben fürödve nem látja, hogy senki nincs, ki észrevenné, hogy a smink mögött,
a vakolat rohad. S penészes semmiségek között lassan a belső eltűnik. S csak az álarc marad.
Reflektorfényben fürdik. Fuldokolva, kapkodva segítségért kiáltana, de hangját elnyeli a végtelen táj.
S reflektorfényben fürödve szenved, s a tömeg azt hiszi, e tusa szintén a színjáték része,
és várják, hogy mikor lesz vége. S a fojtogató, reszkető arcot élete legnagyobb szerepének látják.
Sötétben remeg. Itt maradt ő, lehullt az álarc. S megszűnt minden maszk, s az enigma, a misztikum elhagyta,
mint hűtlen gyermekét, a legrosszabb anya. S ott maradt ő, egyedül, pőrén, csupaszon, giccs nélkül.
S életében először döbbent rá, hogy az egész életét színházban játszotta el, de a valóság ennél sokkal de sokkal nagyobb színpad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése