2011. augusztus 28., vasárnap

Kávéhab

 Kávéhab

Első nap mindig elalszik az ember,
menekülne vissza a nyárba,
Előtte Párizs, a grund, s a tenger,
diákmunka egy alkatrész gyárban.

Vettünk nyalókát is akkor, tudod,
kicsit műanyag volt, kicsit olvadt,
Fejedet mindig homokba dugod,
mikor anyád kérdi, kicsim hol vagy?

Szalvétában vajas kenyér,
büfére meg ezer forint,
krétaporos már a tenyér,
s az öltönyöd is kicsit szorít.

Ha a Szimfi reggel nyolckor
friss kakakót ingyen adna,
eljönne egy új tanonckor,
S mindenki ott maradna.

Elég volt az álmainkból,
vár minket az algebra,
keljünk fel az ágyainkból,
s évzárón lesz gerbera.

2011. augusztus 13., szombat

Merklin

 Merklin
Lehetne pék vagy ács,
Lehetne nagy szakács.
Lehetne gengszter,
Bár az csak egyszer,
Míg ki nem engesztel.

A kréta por belep,
Rozsdás csaptelep,
Forrás elemzés,
Forrás teremtés,
Forgács fűrészelés.

Bezúg az éter,
Tízezer méter,
Tessenek kérni,
Az Ipsos fog mérni,
A Jordánt el kell érni...

Papucs fölé öltöny,
Ovi és börtön,
Öreg súgógép,
hangyás kábelkép,
szájtátva néz a nép.


Lehetne Franklin,
Játszhatna Verklin
A stúdióban most
ott ül a Merklin.

A vers majdnem elhangzott a Café Freiben, ahol Merklin Ferenccel beszélgettem.

2010. december 8., szerda

Modern altatóvers

Modern altatóvers 

Tente kicsi, aludjál,
szádból folyjon ki a nyál!
Tente bébi, szemedet
hunyd be, és a kezedet
szorítsd mostan ökölbe,
nézzél még a tükörbe!
Utoljára pislogjál,
csak légyszi, most ne sikongjál,
cumizzad az ujjadat,
nem lesz ma már új adat.
A hintaló is aluszik,
és a delfin elúszik,
a barlangjában lepihen,
/én is mennék már innen/
Aludj az új pizsidbe,
légyszíves ne pisilj be!
Ringatom a bölcsődet,
Levertem a csörgődet,
Felébredtél jaj!

2010. október 26., kedd

Diákpolgármeseri választások 2008.


Jó napot kívánok, sziasztok!

Cseszkó Tamás vagyok, a Kanizsai Dorottya Gimnázium 11. évfolyamos tanulója. Kimondhatatlan nagy megtiszteltetés számomra, hogy előttetek állhatok. Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szoktam feszélyezni magam, de azért bevallom, hogy most izgulok. Izgulok, mert ennyi ember előtt beszélni felelősség, és a szavaimat később számon is kérhetik. Azért mégiscsak megnyugtató, hogy számos ismerős arcot látok, s mielőtt elkezdtük volna, többen biztattak, hogy ne féljek, mert minden rendben lesz. Szóval köszönöm. Köszönöm Nektek, hogy eljöttetek, habár tudom, hogy vagytok itt olyanok, akik szívesebben lennétek máshol, én mégis nagyon remélem, hogy mire végzünk, nem bánjátok meg, hogy ezt a rendezvényt választottátok. Köszönöm mindazoknak, akik az elmúlt időszakban mellettem álltak, segítettek. Azt azért tudnotok kell, hogy a program, mely a KöllDök címet viseli, nem csupán az én programom, hanem számos szombathelyi fiatallal közösen gondolkodva dolgoztuk ki ezt a programot. Tehát köszönöm mindenkinek a bátorítást, a segítséget, a biztatást. Nos, akkor vágjunk is bele.

Néhány szó magamról:
Tanulmányaimat a Dési Huber István Általános Iskolában kezdtem, ahol aktívan foglalkoztam Diákönkormányzattal. 2006-tól egy országos közéleti hetilapnak írtam cikkeket, hiszen az újságírás mindig is nagyon érdekelt. Az elmúlt két évben több mint száz cikkem jelent meg, mely az interneten megtalálható. A diákközélettel tavaly óta foglalkozom aktívan. Alapítója és egyik középiskolás segítője vagyok a Szombathelyi Önkéntes Ifjúsági Csoportnak, mely jelenleg húsz regisztrált általános iskolással büszkélkedhet. Az elmúlt évben két képzést és két kísérő rendezvényt szerveztünk együtt, a képek és az adatok a vásznon láthatók, így nem húznám ezzel az időt. A SZÖICS saját honlappal is rendelkezik.
Ami szintén nagy büszkeséggel tölt el, az a december 1-én alakult Szombathelyi Diákportál, melynek alapítója és főszerkesztője vagyok. E naponta frissülő diákportál jelenleg 16 állandó munkatárssal rendelkezik, tegnapig több mint 11600látogatónk volt, és több mint száz cikk jelent meg eddig. A diakok.szombathely.hu-val szintén számos rendezvényt tudhatunk magunk mögött, pl. a nézőkkel együtt több mint 300 embert megmozgató „Énekeljünk Együtt 2007” elnevezésű decemberi énekkaros találkozó a Fő téren, de említhetném a Fényképezkedj a Mikulással akciónkat, melyet a SZÖICCSEL közösen szervezünk, és majd 200 kisgyereket sikerült megszólítani. Örömmel jelentem, hogy mivel honlapunk egyik fő feladatának tekinti a városban alkotó diákok felfedezését, irodalmi pályázatot is hirdettünk, melyre összesen 33 pályamű érkezett. De szintén nagyon emlékezetes program Egyed Orsolya mozgássérült diáklány jótékonysági koncertje, melynek szervezésében és lebonyolításában aktívan működtünk közre. E rendezvényen több mint 200.000 Ft adomány gyűjt össze.

Ezen eredmények tükrében én úgy gondolom, hogy a diákság igenis tud lelkes lenni. Bevallom őszintén, hogy én a problémát nem, vagy nemcsak a diákság passzivitásában látom. Azt gondolom, hogy ha jók az irányvonalak, ha vannak célok, akkor a diákság, azaz mi nagyon aktívak tudunk lenni. A fent említett rendezvényeknél soha nem volt probléma az emberhiány, vagy a lelkesedés hiánya. A SZÖICSESEK állandóan képzést szeretnének, a diákok.szombathely.hu-sok folyamatosan írnak, eddig erről tudok beszámolni, hiszen diákpolgármester én még nem voltam. Szóval programomat is úgy igyekeztük kialakítani, hogy az mindenki számára vonzó legyen. Mint már említettem KÖLL DÖK a címe. Szeretném összefoglalni a tartalmát, de előre jelezném, hogy megválasztásom után még számos lehetőségetek lesz nektek is ötleteket adni, illetve erről a programról véleményt alkotni.
Ugyanis amikről az előbb a Judit beszélt, hogy mennyi minden megvalósult azok még véleményem szerint nem mozgatták meg a diákság tömegeit. Nem az én feladatom értékelni az elmúlt évet, de feltennék egy költői kérdést, mennyire volt az elmúlt évben jelen a diákönkormányzat a közéletben?

Nos lássuk milyen javaslataim lennének a Diákönkormányzat megújítására.

Az első a hatékonyság. Hiszem, hogy akkor tudunk sikeresek lenni, ha minél többen vagyunk. Éppen ezért megválasztásom esetén a Diákönkormányzati ülések helyét és idejét fél évre előre meghatározom. Ez a lépés nem kerül semmibe, mégis nagyban megkönnyíti a tervezést. Ráadásul, mivel véleményem szerint a jelenlegi 15-20 ember kevés -maximum ugyanis ennyien szoktak megbeszélésre járni- és ők általában Diákönkormányzati elnökök- tehát innentől meghívást kapna mindenki, aki kedvet érez rendezvényszervezéshez, ötleteléshez, vagy akár a Diákönkormányzat média előtti képviseletéhez. Ráadásul, hogy ösztönözzük is őket, a DÖK innentől egyfajta igazolványt állítana ki a legaktívabbaknak, a referenciákat felsorolva, magyarul ki milyen program szervezésében és lebonyolításában vett részt. Ez még a későbbi elhelyezkedésnél is jól nézhet ki.
Ami szintén újdonság lehet, hogy kezdeményezném egy ifjúsági kerekasztal létrehozását, melyben helyet kapnának az ifjúsággal foglalkozó szervezetek képviselői, az okatatásiintézmények vezetői, a város vezetői, magyarul mindenki, akinek köze van az ifjúsághoz. Ez amúgy nem egy hirtelen ötletet, például Pécsen kiválóan működik, sőt tavaly nyáron készítettünk barátaimmal egy szombathelyi ifjúsági cselekvési tervet, mely ezt már tartalmazta, és többen biztosítottak minket arról, hogy jó az ötlet.
Szeretnék tartani fórum szerű DÖK gyűléseket iskolákba ellátogatva, hogy meg tudjam ismerni iskolák gondolatait, problémáit ötleteit.
Illetve -és ez szintén új- évente két olyan Diákönkormányzati ülést szerveznék iskola időben, ahol minden iskolából annyian vehetnének részt, ahány százan vannak. Magyarul mint most. Ezek egy délelőttös programok lennének, a cél egymás megismerése, és persze a DÖK hatékonyságának növelése.

Második programpontom a programszervezés. Úgy gondolom, egy Városi Diákönkormányzatnak alapvető feladata, hogy olyan programokat szervezzen, amely nagyobb tömegeket mozgat meg. Azt mondom, ezt is meg lehet csinálni. Ha csak a már előbb említett általunk szervezett rendezvényeket vesszük, akkor itt összesen több mint hatszáz embert sikerült megszólítani. Fontosak ezek a sok emberes rendezvények, hiszen elsősorban így tud értesülni Szombathely lakossága arról, hogy a DÖK él és létezik.
Néhány programtervet had osszak meg veletek, már elkezdtük a szervezését egy INTERAKTÍV esélyegyenlőségi napnak a logó ifúsági szolgálattal, és egyéb fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezetekkel karöltve. Ez egy áprilisi rendezvény lesz, 140 diákot fog érinteni, általános iskolásokat, akik egy interaktív program sorozat során nyerhetnek bepillantást a fogyatékkal élők életébe. Azért is jó ez a rendezvény, mert néhány mozgássérült ismerősöm kezdeményezte, én meg persze segítetek nekik a szervezésben.
Áprilisban a költészetnapja tiszteletére egy Fő téri koncertet szerveznénk, ahol amatőr zenekarok kapnának lehetőséget a bemutatkozásra. Szintén fontosnak tartom, hogy a jól bevált városi rendezvényekbe is bekapcsolódjunk, pl Savaria Karnevál, Ifjúsági Megyebál, Bloom's day, vagy a Fő téri Quadrille. Ez utóbbit én egy nyár nyitó fesztivállal egészíteném ki. Ugye a Quadrille-on alapból négy ötszáz diák táncol, nos a program itt folytatódna, különböző játékok, ügyességi feladatok, sport versenyek és persze utca party várná a fiatalokat.
Amit eddig kollégiumok és általános iskolák közti vetélkedőként ismertünk, azt én átalakítanám, hiszen a tavaly rendezett ilyen típusú vetélkedőn mindössze hat csapat vett részt. Én osztályoknak hirdetném meg a versenyt, minden osztályból tíz fős csapatokat várnék, ha belegondolunk, hogy ha már 10 osztály jelentkezik, már az is 100 ember. Szemben az utóbbi harminccal. Szóval ez lenne az „Év osztálya” program általános iskolásoknak, és középiskolásoknak, valamint az „Év szobája” címet pedig a kollégistáknál sütnénk el, a győztes szoba mondjuk kapna egy hősugárzót :)
És ami programok tekintetében számomra az egyik legbiztatóbb, az a városi gólyabál. E rendezvényt a középiskolás avatók győztes osztályai között hirdetnénk meg, véleményem szerint a programon résztvevők száma itt elérheti a hatszáz főt is.
Apróbb műhelymunkákra is lehetőséget biztosítanánk, ilyen például a környezetvédelmi programunk, „Fogadj örökbe” címmel, ahol osztályok egy egy teret, játszóteret, parkot,erdőt fogadhatnának örökbe, s ezt rendszeresen gondoznák, karban tartanák, persze versenyeznének egymással, hogy ki mit tud kihozni a saját örökbefogadottjából. És természetesen a régi programokat is folytatnám, Jégfarsang, Énekeljünk együtt, Karácsonyi műsor. De mindenképp hangsúlyoznám, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a tömegeket megmozgató rendezvényekre.

Harmadik pontom, ami ehhez szorosan kapcsolódik, a kommunikáció. Múlt héten elektori találkozón a Judit azt mondta, hogy a helyi médiumok folyamatosan közvetítettek az eseményekről. Én akkor megkérdeztem, hogy hányan olvastak vagy hallottak DÖKÖS programról a médiumokban, és egy ember tette fel a kezét. Ha én nyerek, erre mindenképp nagyobb hangsúlyt fektetnék, negyed évente sajtótájékoztatót tartanék, ahol beszámolnék az eltelt időszakról, hiszen fontosnak tartom a számon kérhetőséget. Ezentúl a napokban elkezdődött több helyi médiummal a kapcsolat felvétel, egy programot igyekszünk kidolgozni, hogy a Városi DÖK aktívan jelen tudjon lenni a médiában. A nagyobb rendezvényeinket pedig számos helyen hirdetném meg, pl.: rádiókban, újságokban, sőt buszos plakátokon is. Fontos a marketing...

Már csak egy programpont van hátra, a forrásteremtés. A Városi Diákönkormányzat éves kerete 600.000 Ft, amely úgy gondolom alapnak nem rossz, de mindenképp kell ezt egyéb bevételekkel pótolni. Tudjátok, a városban számos üzlet van, akik szívesen támogatnak rendezvényeket. Úgyhogy ígérem, ha nekem szavaztok bizalmat, akkor egy külön csoport fog azon dolgozni, hogy ezeket a támogatókat megszerezze. Cserébe fel tudunk nekik ajánlani pl. diakok.szombathely.hu -s hirdetést. A pályázat írást szintén fontosnak tartom, nagyon sok lehetőség van. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy mi a SZÖICCSEL már pályáztunk a Demokratikus Ifjúságért Alapítványnál, és nyertünk is. Szóval figyelni kell a lehetőségeket.

Ezek voltak a legfontosabb elemei a programomnak, bár nyilván tíz percben elég nehéz a jövőről, a következő egy évről alkotott terveket ismertetni. Én ezek után még annyit mondanék, hogy bizalmat szeretnék kérni. A döntés a ti kezetekben van. Tudjátok, sokáig vacilláltam, hogy elinduljak e. A döntésem fő oka az volt, hogy úgy gondolom, változásra van szükség. Bízom benne, hogy erre ti is rájöttetek. Én azt szeretném kérni, hogy felelősségteljesen szavazzatok. Úgy gondolom, Juditnak az elmúlt két évben mint diákalpolgármester és mint diákpolgármester is volt lehetősége bizonyítani. Sőt, ő jövőre is indulhat, tekintve, hogy csak két év múlva érettségizik. :) Úgyhogy én tényleg csak egy esélyt kérek, tőletek. S ha rám szavaznátok, utána pedig mindnyájatoknak a segítségét, és a támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok, Végezetül egy nagyon régi adósságomat szeretném törleszteni, Kupó Dorkának ,a tavalyi diákalpolgármester jelöltnek megígértem, hogy gyártatok neki egy bárányos pólót. Nos, én ezt most szeretném neki átadni, azért is, hogy ezzel megköszönjem az elmúlt év munkáját neki, hiszen Dorka szintén oroszlánrészt vállalt a Szöicsesek terelgetésében. Köszi Dorka!
Nektek pedig köszönöm, hogy meghallgattatok!





2009. Március 15.

Tisztelt alpolgármester úr, tisztelt egybegyűltek!

Március 15-ét többek között a szabadság, hazaszeretet és az ifjúság ünnepeként emlegetjük.

Szabadság, hazaszeretet, ifjúság. Egymást feltételező, és összetartozó fogalmak. Mindegyik elvész a másik nélkül, ez a magyar történelem felemelő pillanataiban, például 1848-ban egyértelmű volt.

A mai korban azonban e három szó meglehetősen eltávolodott egymástól. Az emberek nem érzi szabadnak magukat, valós vagy vélt problémák miatt kilátástalanul, csüggedten, sőt lemondóan várják a holnapot. Az egészséges, mondhatni józanul büszke hazaszeret is hiányzik.

A minap busszal a belváros felé tartva egy maroknyi óvódás csoportot láttam, négy -öt évesek lehettek, akik pontosan itt a Petőfi szobornál nemzetiszínű zászlókkal sorakoztak fel. Csupán fél percig volt szerencsém őket megfigyelni, de az ő szemükben még láttam a csillogást, miközben büszkén tartották kezükben a papírzászlókat. Eközben a buszon pár középiskolás diáktársam azon sajnálkozott, hogy miért kell kokárdát tűzni, ünnepi ruhát ölteni, és az „ egyáltalán mi értelme van ma már március 15-tel foglalkozni?” -kérdéssel summázták kortársaik többségének véleményét.

Többször elhangzott már, hogy a generációs különbségek egyre jobban éleződnek ki, s mára már hiányzik a fiatalokból a szabadság vívmányai iránti lelkesedés és a hazaszeretet. Nagyon sokan nem szeretnek Magyarországon élni, s sokan hagyták el az országot, vagy tervezik, hogy el fogják hagyni. Sok fiatal érzi úgy, városa s tágabb értelemben véve hazája nem fogadja be.

Ezért gondolom úgy, hogy ma Szombathely városa példát mutatott.

Példát mutatott, mert a mai március 15-i ünnepség sorozat befogadta a fiatalokat, kezdve talán a Neumann János Általános iskola Március üzenete című műsorával, folytatva a Weöres Sándor Színház előadásával, ahol középiskolás diákok statisztáltak, képszerűvé téve a forradalmi eseményeket. S talán –hogy egy kicsit haza is beszéljek- azzal is elősegítette a város a fiatalokkal való jó kapcsolatát, hogy sokadik éve támogatja a Városi Diákönkormányzatot. Azt a Diákönkormányzatot, mely -egy egykori diákpolgármester szavaival élve - a demokrácia tanulásának egyik legfontosabb intézménye.


Én ma diák-alpolgármesterként állok Önök előtt. S azt kell hogy mondjam, hogy ez az alpolgármesteri tisztség két olyan feladattal bír, melyek mindenki számára üzenet értékűek, ezek pedig az alázat és a szolgálat. Alázat, azaz elismerni, hogy mindig van, aki felettünk áll, van vezetőnk, aki meghatározza az irányvonalakat, -jelen esetben a diákpolgármester- és természetesen ő is tekintély alatt van. Véleményem szerint mindannyiunknak, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt feladatunk újra megtanulnunk a tekintély tiszteletét. A másik a szolgálat, azaz az egyéni érdekeket háttérbe szorítva dolgozni, tenni azért, hogy a szombathelyi fiatalok egy élhető, szerethető városban éljenek. Hogy senkinek ne keljen szégyenkeznie, mikor megkérdezik tőle, hogy melyik városban született, hogy melyik városban él. Hogy büszkén mondhassuk, magyar, szabad fiatalok vagyunk, szombathelyi fiatalok.

Kívánom, hogy a következő időszakban Szombathely nevének hallatán mindenkinek eszébe jusson három másik fogalom. Szabadság, hazaszeretet, ifjúság. Mi ezért kívánunk dolgozni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!






Elhangzott 2009. március 15-én a városi beiktatáson.

Ballagási beszéd