Kávéhab

 Kávéhab

Első nap mindig elalszik az ember,
menekülne vissza a nyárba,
Előtte Párizs, a grund, s a tenger,
diákmunka egy alkatrész gyárban.

Vettünk nyalókát is akkor, tudod,
kicsit műanyag volt, kicsit olvadt,
Fejedet mindig homokba dugod,
mikor anyád kérdi, kicsim hol vagy?

Szalvétában vajas kenyér,
büfére meg ezer forint,
krétaporos már a tenyér,
s az öltönyöd is kicsit szorít.

Ha a Szimfi reggel nyolckor
friss kakakót ingyen adna,
eljönne egy új tanonckor,
S mindenki ott maradna.

Elég volt az álmainkból,
vár minket az algebra,
keljünk fel az ágyainkból,
s évzárón lesz gerbera.