2010. október 26., kedd

Csenddé lett

Csenddé lett

Kéz a kezemben, szem a szemedben,
ész a szívemben, szív az eszemben.
Hervadó tájak, fakuló virágok,
Afrikába szálló, rohanó sirályok

Északi szél zúg, lanyha fuvallat,
remegő város, zúzmarás égbolt.
Suttogó tájon hársfánál vallat,
nem tudja már, üzeni rég volt.

Költöző madarak, falusi emlék,
kár minden szóért, hisz úgyis elmegy,
remegnek a lábak, bomolnak az elmék,
vissza kell fogni, ne fusson a hegynek.

De a távoli rónán kis délibáb gyanánt,
villanypásztor lóbál egy túlérett banánt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése